Szomorúan tapasztalom, hogy számos munkahelyen a nők nem merik megfogalmazni kétségeiket, szakmai bizonytalanságaikat, nehézségeiket, és nem kérnek a munkájukhoz támogatást.
Versengő, nem együttműködő közegben segítséget kérni vagy a hibáinkat, hiányosságainkat elismerni annyit jelent, hogy alkalmatlannak minősítjük saját magunkat.
A belső kritikus hang is hajlamos megszólalni: „Ezt tudnod kéne. Nem végzed jól a munkádat.”
Az imposztor szindróma pedig azt sugallja: „Na, most majd kiderül, hogy nem Te vagy a megfelelő ember erre a feladatra.”
Nagy megkönnyebbülés tudni azt, hogy létezik egy gyökeresen eltérő szemlélet is: a fejlődési szemléletmód (amit Carol Dweck pszichológus professzor írt le). Szerintem a mesehősök is azért érik el céljaikat, mert ennek megfelelően gondolkodnak. Azaz: céljuk a fejlődés, aminek érdekében kockázatot vállalnak és szembenéznek kihívásokkal is. Ha hibáznak, akkor igyekeznek felismerni, kijavítani és tanulni belőle. Mások sikereire pedig soha nem irigyek, hanem megkérdezik: „hogyan csinálta”.
Nagyon örülnék, ha a munkahelyeken is a fejlődési szemléletmód terjedne el. Talán nem tündérmese, hogy a munkatársak támogatják egymást, a kétségeiket megosztják egymással és segítenek megoldást találni a nehéz döntési helyzetekben. Hát nem csodálatos, hogy nem kell mindent tudnunk, hanem folyamatosan tanulhatunk valami újat!
Te mit tudsz tenni annak érdekében, hogy a munkahelyeden jobb legyen a csapatmunka, valamint elfogadó és támogató légkörben dolgozzatok?
Tetszett ez az írás? Szívesen értesülnél elsőként a legújabb blogbejegyzésekről és programokról? Akkor iratkozz fel a Budoár hírlevélre! Küldd el minden nő ismerősödnek ezt a bejegyzést, akinek szüksége lehet bátorításra!